Category: Jó tudni!

A defekt ősibb az autózásnál, de napjainkban szerencsére egyre ritkább is. Ritkább, de azért néhány évente mindenkivel megesik, és az akkumulátor gondok mellett a leggyakoribb hiba, ami lebénít egy kocsit.

Régen egy kocsin két pótkerék is volt, aztán fejlődött a gumigyártás, jöttek az acélradiálok, és elég lett egy is, ahhoz sem nyúlunk, csak sok évente egyszer, hiszen patkószögek sincsenek már az úton. Ma odáig jutottunk, hogy a legtöbb új autón egyáltalán nincs pótkerék, vagy nem teljes értékű. A statisztika szerint az autósok 70 ezer kilométerenként kapnak defektet, de ez csak az átlag. Nem mindegy hol közlekedünk, milyen úton, és mennyire figyelünk oda.

A luxus gyártók gyakran alkalmazzák a defekttűrő vagy defektmentes kerekeket. A kettő között van különbség, mert a defekttűrővel tovább lehet gurulni, csak lassabban, míg a defektmentessel még lassítani sem kell. Az ilyen autókban jellemzően nemhogy pótkerék, de semmilyen javítókészlet sincs. Fontos, hogy mindez csak a futófelület sérülései ellen véd, bár az ilyen gumiknak az oldalfaluk is erősebb. Ha mégis kiszakad, jöhet az autómentő, ez van. Hátrány, hogy ezek a gumik sokkal nehezebbek, nagyobb a rugózatlan tömeg, erősebb futómű kell, ami drágább is, és maga az abroncs ára is vaskos lesz, ha cserélni kell (oldalfal szakadás, pl.) de hát ezért luxus.

Ennél olcsóbb és praktikusabb, valamint személyes kedvenc és kompromisszum a mankókerék. Bárhogy is sérül egy kerék, a keskeny és helytakarékos mankókerékkel helyettesíthető a következő műhelyig, igaz, max. 80-nal.

Sokak rémálmai a defektjavító készletek. Jobbára a szelepen keresztül kell befújni a sprével egy habot, ami vagy fel is fújja a gumit, vagy azt egy másik sprével kell megtenni. Ez az oldalfali sérüléseket, ill. a nem szúrt, hanem vágott sérüléseket nem tudja javítani. További hátrány, hogy a gumit és a felnit úgy összeragacsozza belül, hogy vagy javíthatatlan lesz az abroncs, vagy eleve cserélni kell, gyakran párban, ha kicsit régebbi. Ha autót veszünk, legyen előny, ha van bármilyen pótkereke, komolyan mondjuk. Ha újonnan vesszük, ne sajnáljuk rá a pénzt, és azt a néhány liter rakteret.

Aki próbált már egy műhelyben, légkulccsal meghúzott kerékcsavart a gyári, alig arasznyi kerékkulccsal meglazítani, az már tudja, hogy egy tisztességes, hosszú szárú kerékkulcs vagy egy keresztkulcs az első, amit nem nélkülözhetünk defekt esetén. A másik pedig a szerelőkesztyű, mert egy kerék mindig, rettenetesen, természeténél fogva mocskos (belül a fékpor, az út pora és a sár, kívül minden, amin valaha áthajtottunk), akkor is, ha amúgy az autónkat patika állapotban tartjuk.

A másik kérdés, hogy a pótkerekünk milyen állapotban van? Mert ha például lapos, ugyanúgy nem megyünk vele sokra, mintha nem tudjuk, hol keressük, és hogyan kell cserélni. Tehát egyrészt félévente ellenőrizzük a pótkerékben a nyomást (már ha nem tömör az abroncs), másrészt legalább egyszer az életben próbáljuk el a kerékcsere-folyamatot jó időben és otthon, ha máskor nem, legkésőbb egy hosszabb út előtt, például most.

Régi vitakérdés, hogy meddig járassuk a kocsit indulás előtt? Ez ilyenkor, kánikulában senkit nem aggaszt, pedig a 100-120 fokos üzemi hőmérséklethez képest azért a huszon- fokos motort sem illik lepadlózni. Persze tény, hogy az olaj viszkozitása szempontjából azért jobb a helyzet, mint a fagyos, téli reggeleken, pedig télen a túl hosszú alapjárati ketyegés is többet árt, mint használ.

A német autóklub például konkrétan megmérte, hogy 4 perces alapjárati brummogás után -10 fokban a motorolaj még mindig -7 fokos, tehát mondhatnánk, hogy „halottnak a csók”, lényegében kidobtuk az időt és a benzint, vagy gázolajat, nagyjából egy decilitert (sapka nélküli áron 75 Ft, 10 reggelen már 750 Ft stb.). Benzines kocsit ne melegítsünk alapjáraton, még fagyban sem, a dízelt is max. egy percig. Nyáron teljesen felesleges ezzel bajlódni. Inkább indulás után fogjuk vissza magunkat télen és nyáron is egy ideig, de azért a dízel 2500, a benzin pedig akár 3000-ig is hamar elforgatható. Mi időt nyerünk, a kocsinak is ez a legjobb.

Van itt azonban még valami, ami sokkal fontosabb a bemelegítésnél, ez pedig a turbó hűtése. A dízelek már gyakorlatilag mind turbósak, de mára a benzinesek jelentős része is. Nos, a turbó lapátkereke150-200 ezret forog percenként, így talán nem csoda, ha melegszik. Ehhez menet közben adott a hűtés is, de csak ha jár a motor. Ezért, ha csak kicsit is meghajtottuk a turbós autónkat érkezés előtt, nagyon javasoljuk, hogy ne állítsuk le azonnal a motort, mert megszűnik a turbó hűtése is, ami hamar anyagfáradáshoz vezethet, az lapáttöréshez, az turbócseréhez, de ha a fémforgácsot be is szippantja a motor akkor szinte bármihez. E helyett járassuk még a meleg motort érkezés után 1-2 percig, hogy a turbó vissza tudja hűteni magát. Új autónál is kitolja az élettartamot, de az öregebb kocsiknál még fontosabb, hogy ne feledkezzünk meg erről. Ha választani kell a bemelegítés és a visszahűtés között, egyértelműen az utóbbi a fontosabb.

Lerobbanni az út mellett rossz, talán a karambol után a 2. legrosszabb, ami autós emberrel történhet. Az autós problémáknak pedig, mint kártyában a bemondott ultinak, vannak fokozatai, amik még kellemetlenebbé teszik a helyzetet. Ilyen, ha az eset külföldön történik, ha a kocsiban bent ül a család is, ha időre mennénk valahova, vagy nem is beszéljük az adott ország nyelvét.

A rossz hírünk az, hogy ennek statisztikailag is nagyobb a valószínűsége, mint hogy munkából hazamenet hagy ott a kocsi, hiszen melegben, telepakolva, sok emberrel, pályatempóval haladunk, nem egyszer hegynek felfelé, dübögő légkondival.

A jó hír az, hogy a kocsikat erre (is) tervezték, tehát egy megfelelően karbantartott autó ezt a feladatot épp olyan rezzenéstelenül kell, hogy teljesítse, mint a kétszemélyes sétakocsikázást az őszi napsütésben.

A nyugalom kulcsa tehát a nyaraláson (meg általában is) az, hogy legyünk benne biztosak: a kocsink megkapja a szükséges törődést (tehát jó a motor, a fék, a klíma, a hűtőrendszer stb.) Ha az autó régebbi, és erről nem vagyunk meggyőződve, akkor pedig ugorjon be hozzánk egy utazás előtti ellenőrzésre, hogy ne érjék meglepetések.

A baj egyébként sokféle lehet. Az „elfogyott a benzin” csak odafigyelés kérdése. A defekt, főleg, ha nincs pótkerék, vagy azt sem tudjuk, hol keressük, már nem is olyan evidens probléma. A felpattanó, szélvédőt repesztő kavics egyszerű pech, de nem teszi mozgásképtelenné a kocsit, a hűtőproblémák pedig karbantartással, előzetes ellenőrzéssel jellemzően megelőzhetők.

Ugyanígy eltörhetnek, elfáradhatnak a futómű elemei, pálcái, a kuplung ‒ bár ez inkább fokozatosan megy tönkre, de bármilyen motorikus hiba is előfordulhat. Persze minél fiatalabb és/vagy jobban karbantartott a kocsi, annál kevésbé „hagy ott”, de sajnos nem járhatunk mindannyian vadonatúj autókkal, a hazai géppark átlagéletkora több mint 15 év.

Tegyük hozzá, hogy 20 évnél fiatalabb autót nem fogunk az út szélén megjavítani egy fogóval meg egy dróttal, de 50-ből 48-sofőr egy ennél régebbit sem. Közben árnyékban 40 fok, a gyerekek hisztiznek, a kocsi pedig vagy egy autópálya leállósávjában (nagyon veszélyes, ne hagyjuk benne a családot!), áll, vagy egy olyan helyen, ahol a helyiek furcsák, és nem egy nyelven beszélünk.

Viccesen hangzik, de nem az, hogy kétféle országba lehet itthonról kocsival eljutni: az egyik (nyugatra), ahol korrektek a szervizek, előre megmondják, hogy mennyi lesz, mosolyognak és mindenről számlát adnak, de rettenetesen vastagon fog a ceruzájuk. Nem gonoszságból, ott ilyen az élet- és árszínvonal. A másik típusú ország (kelet), ahol úgy néz ki a szerviz, mint egy sufni, azonnal haver a tulaj, rettenetesen bólogat, csak a végén ötszörösét kéri az előre kialkudott árnak, mert egy nyelvet nem beszélő, kiszolgáltatott turistát a legkönnyebb lehúzni, és örüljünk, ha tudta, mit csinál, és a munkája után nem keletkezik még nagyobb kár. Nem minden korrektnek látszó szerviz felel meg a várakozásoknak és nem minden koszos műhely főnöke rabló/kontár is egyben, de azért mégiscsak van ebben igazság.

A fentiek megelőzésére egyetlen járható cselekvési sor van, méghozzá a következő:

1. Indulás előtt néhány nappal, 1 héttel minden alkalommal vigyük el a 100-150 ezer felett futott autónkat a szokásos szervizbe, mondjuk el, hogy utazni indulunk. Ha átnézzük, amit kell, megjavítjuk, máris sokkal csökkent a lerobbanás veszélye. Ha van már ismert, működést akadályozó hiba, kopás, most jött el a javítás ideje.

• Az utazás idejére kössünk olyan utasbiztosítást, ami az autóra, a helyi javítására, assistance szolgáltatásra is kiterjed. Sok biztosító ilyet nem szeret kötni 6 évesnél idősebb autóra (na ja, az újakra nem egy reszkír), de azért van, ahol régebbi kocsira is lehet. Ez benne lesz néhány ezer forintban, de ha nyaralásra futja, sokkal fontosabb ez, mint +1 egy éttermi vacsora. Ha sikerült, megnyugodhatunk.

• Ha megtörtént a baj és lerobbant az autó, azonnal tegyük ki a vészvillogót, fokozatosan lassítva álljunk félre. Ha nem jutunk el az autópálya pihenőig, akkor a leállósávban, ha nem autópályán vagyunk, akkor ott, ahol a legkevésbé zavarjuk a forgalmat, mert 1-2 órát biztosan ott fogunk állni.

• Ha a leállósávban tudtuk csak megállni, AZONNAL szállítsuk ki az utasokat a jobb oldali ajtón keresztül, és küldjük át őket a szalagkorlát túloldalára, legalább 10 lépésnyire. Egyrészt addig sem idegesítenek tovább, de fontosabb, hogy az életükről van szó. A leállósáv rettenetesen veszélyes hely, a világon mindenütt. Ha ők biztonságban vannak, vegyünk fel láthatósági mellényt, kotorjuk elő az elakadásjelző háromszöget, és vigyük a kocsi mögé legalább 80-100 lépéssel (a végén úgyis ottfelejtjük, de nem egy nagy tétel). Ezt követően vegyük ki a pénztárcát, vegyünk magunkhoz papírt-ceruzát, a biztosítási kötvényt, a telefont és csatlakozzunk a családhoz a korlát túlfelén. A kocsit be is zárhatjuk. Ha lakott területen robbantunk le, a veszély kisebb, de akkor is ügyeljünk a biztonságunkra.

• Nézzük meg a telefonon a térképen, hogy hol vagyunk. A tartózkodási helyünkön bökjünk rá a helyzetünkre, kiírja a GPS koordinátákat, másoljuk ki a papírra, pontosan, betűkkel együtt. Hívjuk fel a biztosítási kötvényünkön látható vészhelyzeti hívószámot, magyarul beszélnek majd. Mondjuk el részletesen, hogy mi történt a kocsival, hogy nagyjából merre vagyunk (pl. x város felé az y autópályán), és diktáljuk be a GPS koordinátát is, majd tegyük, amit a diszpécser mond és várjunk a mentésre.

• Országtól és biztosítótól, valamint naptól/napszaktól függően ez fél órától több óráig is tarthat, de jó eséllyel jó kezekben leszünk, a költség pedig nem minket terhel majd, és nem „lőttek” a nyaralásnak sem. Minden más forgatókönyv, lehetőség csak rosszabb ennél, és megjósolhatatlan mértékben drágább is. A szerencsétlen kimeneteleket nem akarjuk hosszan ecsetelni, a lényeg, hogy a fenti módon nagy arányban elkerülhetők.